Max Brooks azonos című dokumentarista interjúkötete adta a
zombi blockbuster alapötletét. A Marc Forster (Szörnyek keringője, 2001) által filmre vitt adaptáció igen lazán
kapcsolódik a könyvhöz, csupán néhány karakter emlékeztet minket a forrásra.
A film körüli botrány (a premier csúszása, a Magyarországon
felvett részek kihagyása, a forgatókönyv és a film befejezésének módosításai)
ellenére sem sikerült elriasztani a nézőket. Szerencsére! Az alkotás ugyanis
nagyon is megállja a helyét. Aki gore horrort vár, annak csalódnia kell, ám a
véres jelenetek ignorálása mellett egy izgalmas produkciót láthatunk, melyben a
horror elemek egyesülnek egy családi dráma és sci-fi műfaji sajátosságaival.
A világra lecsapó zombi invázió története egy család hányattatásai
köré szerveződik. Az apának, Gerrynek (Brad Pitt), az ENSZ alkalmazottnak nincsenek
világmegmentő hajlamai, pusztán a családja biztonságban tartása érdekében
vállalja a küldetést, hogy egy virológussal karöltve megpróbálja felkutatni a
globális járvány eredetét és mibenlétét.
Az akció alig kezdődik el, máris kudarcba fullad. Ez a legmeglepőbb fordulat a filmben. Még el
sem jutnak a bázisra, a virológus, akitől a megoldást várjuk, meghal. Gerrynek
így néhány őrültségnek tűnő ötletet követve, a fél világot körbeszelve, sikerül
eljutnia a megoldáshoz, végül rájön a támadással szembeni immunisság okára.
Kiemelendő, hogy Brad Pitt karaktere és játéka egyformán emberi és szimpatikus,
ahogyan az is, hogy a film hőseit nem félistenként ábrázolják (lásd a virológus esetét). A történet és
a megvalósítás is hiteles. Például rendkívül életszerű, mikor Gerryt
halottnak vélve, a családját a biztonságos hajóról egy kevésbé biztonságos
helyre deportálják.
Pici negatívum, hogy az MTV videóklipjein való szocializálódásom ellenére is sok
volt számomra az első 20 perc, amikor a város közepén lévő dugóban
vesztegelőket (köztük a főszereplő családot) zombiraj lepi el. A gyorsmontázsok
és a 3D együtt nem hagy időt a szemnek/agynak az információ feldolgozására, így
a követhetőség határán táncol. Értem én a művészi intenciót, hogy a káosz
megjelenítését/átérezhetőségét fokozza a kézi kamera alkalmazása és annak erőteljes
rángatása, de számomra ez a cselekmény és a különböző terek összeolvasásának rovására
ment. Szerencsére Forster nem esett túlzásba, a kezdeti káosz elül, fokozatosan
csökken a vágások száma, kialakul egy egyensúly és egy harmonikus tempó. Ha
tehetném (és fogom is) 2D-ben nézném újra a filmet, valószínűleg úgy másképp
hat az ominózus jelenetsor.
Zombi film révén szépen
felsorakoznak a tipikus zsánerelemek, mint a fogyasztói társadalomkritikát szimbolizáló, bevásárlókocsival rohangáló eszét vesztett tömeg. Vagy az, hogy a kritikus helyzetben a modern technika és a fegyverek is csődöt mondanak. A túlélők
így kénytelenek visszanyúlni az „ősi” eszközökhöz pl.: magazint ragasztanak az alkarjukra, a fegyver végére egyszerű szikszalaggal rögzített kést vagy baseballütőt használnak. A zombik ellen a fejlövés hatásos, de a testek elégetése az
egyedüli biztos módszer a fertőzöttek végleges likvidálására. Ezek a példányok már
nem csak Romero zombijaihoz képest gyorsultak fel, hanem ifjabb társaikhoz
képest is turbó sebességre kapcsoltak. Az átalakulási idő: 12 sec, a tempójuk
pedig elképesztően gyors. Persze nem csak az őrült rajzás képeit látjuk, a zombiknak van egy
úgynevezett szunnyadó állapotuk, így örömteli módon nem maradt ki - a rengeteg CGI-vel készült kép mellett - azok az „igazi” arcának megmutatása sem. A lassabb,
szunnyadó zombik révén lehetőségünk van egészen közelről is látni egy példányt (akivel Gerry néz farkasszemet). A zsáner sémája alapján a vallás
is kritikai élt kap. A film promótálása során sokat bemutatott CGI jelenetben, amikor
a fallal körülvett (akkor még) zombimentes övezetben - a zsidók kántálása odavonzza
az ellenséget - egymáson felkapaszkodva átjutnak a biztosnak hitt gáton. Ritka,
de tanulságos eset arról, amikor a vallás (az ima) nem segít. Sőt!
A film nagy meglepetése, hogy tökéletesen vérmentes. Annyira az, hogy még a karlevágós jelenetnél sincs vér, egyszerűen elrántják a kamerát
és a csonkot sem mutatják. Fura, mert az a nézői beidegződés, hogy ezeket meg
kell mutatni. Most már az a meglepő, ha valamit nem láthatunk. (Filmtörténeti
szempontból érdekes lehet összevetni korábbi gyakorlattal, hol lehetett az a
pont, ahonnan az a természetes, hogy a kamera mindent láttat.) A Z világháború több ponton is játszik a
befogadói elvárással, amikor valamit felvezet, de végül nem mutat meg. Összességében azt
mondhatom, hogy érdemes megnézni Forster alkotását, nem csak zombi film
fanoknak, ám szigorúan 2D-ben. Akinek tetszett, annak jó hír, hogy a nyitott vég
és a sajtó is arról árulkodik, hogy lesz folytatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése